Nálam már hagyománynak számít, hogy odaállok ilyen ügyek mellé, legyenek beteg gyermekek, akár a Bátor Tábor részéről, vagy akár mélyszegénységben élők, akár olyan, bajba jutott családok, mint akikkel a Tábitha ház foglalkozik. Sokan kérdezik, hogy talán azért, mert nálam is van ilyen probléma családban? Szerencsére nincs, és úgy gondolom, nem kell személyes érintettség ahhoz feltétlenül, hogy az ember belső igényt érezzen a segíteni akarásra. És nem csak akkor, amikor látja a sajtó. Nem is a mérték számít, hanem az, hogy az ember tudja örömmel tenni.